Várható volt, hogy a Tottenham sportigazgatója, Fabio Paratici aktív lesz a télen, ezzel is bizonyítva Antonio Conténak: komolyan gondolják ezt a projektet. A londoniak több játékosért is bejelentkeztek – közülük a portós Luis Díaz lehetett volna a legnagyobb durranás – ám végül két Juventus-lepattanót húztak be. A középpályát Rodrigo Bentancurral erősítették meg, a támadósort pedig Dejan Kulusevskivel, aki nem sokat mutatott meg a tehetségéből Torinóban.
Ezeken a húzásokon sokan gúnyolódtak a közösségi oldalakon, mondván, a Juventus sportigazgatójaként elhasaló Paratici saját maga után takarít, de nem lenne igazságos ennyivel elintézni. Bentancur melós játéka passzol Conte stílusához – ráadásul az csak az előnyére válhat a játékosnak, hogy az olasz szereti szűk keretek közé szorítani a játékosait –, Kulusevski pedig sok poszton bevethető, tehetséges játékos, akit több helyen kipróbálhat majd az edző.
Ha nem is véglegesen, de néhány peremembertől is megszabadult a Tottenham, így Tanguy Nbombele visszatért a Lyonhoz, amely 54 millió fontért vissza is vásárolhatja a 25 éves középpályást. Giovani Lo Celso és Bryan Gil Spanyolországba tért vissza, előbbi a Villarreal, utóbbi a Valencia színeiben próbál formába lendülni. Dele Alli pedig az Evertonnál építheti újjá megfeneklett karrierjét, őt körülbelül 40 millió fontért végleg megvásárolhatja a liverpooli klub.
A torinóiak az előző évben 210 millió eurós veszteséget voltak kénytelenek benyelni (zömmel a covid-járvány miatt), ezért kevesen számítottak arra, hogy aktívak lesznek az átigazolási piacon. Ehhez képest alaposan rárúgták az ajtót a Serie A-ra Dušan Vlahović megszerzésével, aki talán az olasz élvonal legkapósabb játékosának számított. Érte a Transfermarkt szerint 81,5 millió eurót fizetett összességében a Juve, a kiadások egy részét azonban már az eladásokból sikerült fedezni.
Bentancur értékesítésével 19 millió kerül a klub bankszámlájára, a Kulusevski-kölcsönért pedig 10-et fizet a Spurs, és az összeg akár a 40 milliót is meghaladhatja, amennyiben végleg kivásárolják a londoniak. (Állítólag, ha BL-be jut a csapat, akkor kötelezővé válik az opció.) A miből vette meg a Juventus Vlahovićot kérdésre Cristiano Ronaldo eladása is választ adhat: a klub rengeteget spórolt azzal, hogy felszabadult a portugál nem csekély fizetése.
Okos – már-már a Marotta-korszakot idéző – húzás volt a védekező középpályás Denis Zakaria szerződtetése, akiért csak 8,5 milliót fizetett a Juve a Borussia Mönchengladbachnak. Zakaria érkezésével olyan játékos kerül Massimiliano Allegri kezei közé, akire bátran építhet védekezésben, lehetővé téve ezáltal, hogy Manuel Locatelli egy sorral feljebb lépve mozgassa a csapatot. Amire – figyelembe véve a kreativitásbeli problémákat – nagy szüksége is lenne torinóiaknak.
Nagy veszteség lenne a Barcelona számára, amennyiben lemaradna a Bajnokok Ligájáról a következő szezonban, ennek megfelelően a klub próbált aktív lenni az átigazolási piacon. Xavi elsősorban a támadósorba várt erősítéseket, és kapott is néhány fegyvert a kezébe, elsőként a Manchester Citytől 55 millió euróért kivásárolt Ferran Torrest, akit a támadósor mindkét szélén, de akár középen is használhat.
Két rövidebb távú, várhatóan átmeneti megoldást is tető alá hozott a Barcelona vezetősége. Pierre-Emerick Aubameyang, miután szerződést bontott az Arsenallal, a korábbinál jóval kevesebb fizetésért írt alá a klubhoz, amely jó előjel lehet a motivációit illetően. Ha vissza tud térni a két évvel ezelőtti formájához, akkor rendkívül hasznos láncszem lehet, ám nem véletlen, hogy az Arsenal ilyen könnyen lemondott arról a játékosról, aki decemberben még csapatkapitánya volt.
Adama Traoré közel járt ahhoz, hogy a Tottenhamhez igazoljon, ahol a szakértők várakozásai szerint tökéletesen passzolt volna a Conte-féle focihoz, ám egy váratlan fordulattal Barcelona felé vette az irányt. A szándék érthető: Xavi rendszeréhez szükség van egy átlagon felül cselező szélsőre, ennek a profilnak pedig csak Ousmanne Dembélé felelt meg a keretben, akire a sérülékenysége és a motivációja miatt sem építhetett.
Más kérdés, hogy Traoré inkább csak áthidaló, ideiglenes megoldásnak tűnik, és ez még az optimistább verzió, a remek testfelépítésű szélső ugyanis nehéz másfél éven van túl. A 2019/20-as idényben kifejezetten hatékonyan játszott, négy góllal és kilenc gólpasszal a Wolverhampton egyik legfontosabb játékosa volt, azóta viszont 57 mérkőzésen három gól és három assziszt került a neve mellé.
Aktív volt a második számú liverpooli klub januárban, ami nem is csoda, az Everton vészesen sodródik a kiesőzóna irányába. Rafa Benítez alatt elsősorban a kreativitás jelentette a fő problémát (ki nem látta ezt előre?), amit két támadóbb szellemű középpályással igyekeztek orvosolni. Dele Alli a Tottenhamtől, Donny van de Beek a Manchester Unitedtől érkezett kölcsönbe, mindketten hasznos tagjai lehetnek a következő időszakban az Evertonnak.
A legtöbb azonban az új edzőn, Frank Lampardon múlhat, aki először vállalt munkát azóta, hogy egy évvel ezelőtt menesztették a Chelsea kispadjáról. Lampardot nem könnyű elhelyezni az edzői térképen, az eddigi munkái során hullámzó eredményeket ért el, a Chelsea-nél ráadásul látványos akadályokba ütközött a védekezés megszervezésekor. Ebben a projektben tehát az lehet a legérdekesebb, képes-e legyőzni a korábbi korlátait Lampard.
Van egy másik angol klub is, amely nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy elkerülje a kiesést: a szaúdi pénzeknek köszönhetően hirtelen meggazdagodó Newcastle. A csapat helyzete egyáltalán nem reménytelen, úgy áll 18. helyen, hogy egy meccsel kevesebbet játszott, mint az utolsó bennmaradást érő pozícióban álló Norwich. (Bár ezen a téren nem egyszerű eligazodni, a tökutolsó Burnley például három meccsel kevesebbet játszott a Newcastle-nél is.)
Nagyon durva költekezésbe nem verte bele magát a klub, de Eddie Howe kapott olyan játékosokat, akikkel ki kellene vívnia a bennmaradást. A legnagyobb húzás a védekező középpályás Bruno Guimarães leigazolása lehet, ő ugyanis a topcsapatok radarjára is felkerült, de hasznos szerzeménynek bizonyulhat Kieran Trippier is. Chris Wood szerződtetése – pláne 30 millióért – már véleményesebb, itt vélhetően inkább a Burnley gyengítése lehetett a vezetőség célja.
Bár a Liverpool vezetősége nem számolt azzal, hogy még ezen a télen rámozdul Luis Díazra, a Tottenham érdeklődése miatt kénytelen volt korábban lépni. A kolumbiai válogatott szélső klasszikusan liverpoolos igazolás: a fejlett statisztikai mutatók többségében elképesztő számokat hozott az utóbbi időben, ráadásul a hagyományosabb adatok is elég ígéretesek: ebben a bajnoki szezonban 18 mérkőzésen 14-szer volt eredményes, emellett öt gólpasszt is kiosztott.
Olaszországban a Juventus ellopta a show-t Vlahović leigazolásával, de nem csodálkoznánk, ha utólag Robin Gosens klubváltása bizonyulna a legjobb húzásnak. A német válogatott szárnyvédő a sérülései miatt keveset játszott az Atalantában ebben a szezonban, előtte viszont a posztja legjobbjai közé tartozott, tavaly 17 gólban működött közre. Nagyot húzott vele az Inter (és Beppe Marotta), annak ellenére is, hogy Ivan Perišić játékára sem lehetett panasz az utóbbi időben.
Fotó: Getty Images
0 Megjegyzések