Edzők, akikkel nagyot húztak a csapatok

Az Eurosport elemzésében olyan edzőket emelt ki, akik az első hónapjaikban meggyőzően teljesítettek, és ha így folytatják, nagyon sokat lehet várni tőlük és csapataiktól ebben az idényben.

JULIAN NAGELSMANN (BAYERN MÜNCHEN)

A listán szereplő edzők közül Nagelsmann kapta a leghálásabb feladatot, hiszen a Bayern München már az érkezése előtt is a világ egyik legjobb csapata volt, ami a rövid ideig tartó Hansi Flick-érában minden lehetséges trófeát megnyert. A 34 éves szakvezető kifejezetten erős alapokra építhetett, ezzel párhuzamosan viszont az elvárások is az ő esetében a legnagyobbak: nála nem csak a jó játék az elvárás, de már az első éveiben komoly trófeákat kell szállítania.

December végén ebből a szempontból nem lehet kiértékelni a munkáját, a tendenciák mindenesetre biztatóak. Németországon belül továbbra is a szokásos dominanciájával szerepel a Bayern. Nagelsmann minden fronton tudott javítani az elődjéhez képest: kompaktabbak, hatékonyabban támadnak, és jobban kontrollálják a játékot.

Hogy pontosan hol tart játékban a csapat, nehéz megállapítani, a Bundesligában ugyanis a riválisok gyengélkedésével egyfajta hatalmi vákuum keletkezett (bár alakul a Borussia Dortmund Marco Rose kezei között, egyelőre inkonzisztens), és a BL-ben is csak papíron került erős csoportba, a jelenlegi Barcelona csak árnyéka önmagának. A nagyüzem és ezzel az igazi tesztidőszak csak tavasszal érkezik, ám az eddig látottak alapján készen áll a nemzetközi kupapárharcokra a csapat.

SIMONE INZAGHI (INTER)

Érdekes időszakon van túl az Inter. Néhány hónappal ezelőtt még általános eufória uralkodott a klubnál, miután tíz év után először kupát nyert a csapat, ráadásul sikerült megszakítani a Juventus közel egy évtizedes dominanciáját a Serie A-ban. A régóta rebesgetett anyagi problémák miatt azonban a projekt megtorpant, Antonio Conte felállt a kispadról, a vezetőség pedig Romelu Lukakut és Achraf Hakimit egyaránt kénytelen volt pénzzé tenni a piacon.

A keretet a két világklasszis gazdaságosabb verziójával pótolták (Edin Džeko és Denzel Dumfries), Contét pedig a Serie A egyik feltörekvő reménységével, Simone Inzaghival próbálták feledtetni. A fiatalabb Inzaghi tesó a Laziónál kimagasló munkát végzett 2016 óta, egy szezont leszámítva folyamatosan a BL-indulást érő helyekért küzdött az itt-ott foghíjas római kerettel, 2019-ben pedig Olasz Kupát nyert a csapattal.

Ha voltak is kétségek azzal kapcsolatosan, hogy magasabb szinten is megállja a helyét, azokat eloszlatta új klubjánál, a nagy távozók ellenére változatlanul az Inter tűnik a legerősebb olasz csapatnak. Inzaghinak leginkább akkor voltak problémái, amikor a dél-amerikai kontingens a válogatott szünetekről holtfáradtan tért haza, ilyenkor be is csúszott egy-egy botlás, ezt leszámítva azonban jó úton jár az Inter, hogy megvédje a címét a Serie A-ban.

CARLO ANCELOTTI (REAL MADRID)

Ritkán ül át valaki az Everton kispadjáról a Real Madrid edzői székébe, de Carlo Ancelotti-szintű szakembert sem mostanság alkalmazott a liverpooli klub. Az olasz edzőlegendát mindenesetre sokan leírták már az Evertonban töltött időszak alatt és előtt, nem minden alap nélkül, hiszen a Bayern Münchentől és a Napolitól is dicstelen körülmények között távozott. Nem mellesleg, 2015-ben a Real Madrid is szerződést bontott a háromszoros BL-győztes edzővel.

Idén nem olyan nagy a verseny a spanyol bajnokságban, mint Ancelotti legutóbbi itt töltött időszakában volt, és ezt úgy tűnik, épp a Real Madrid fogja kihasználni. Ancelotti a Real győzelme esetén történelmet írna, mivel mind az öt európai topligából meglenne a bajnoki címe.

LUCIANO SPALLETTI (NAPOLI)

Az előző idényben a Napoli lemarad a BL-indulásról (nem bírt hazai a papíron verhető Hellas Veronával), ami Gennaro Gattuso állásába került. Ezzel megüresedett egy meglehetősen vonzó kispad, az idény második felében a Napoli volt az egyik legjobb csapat a Serie A-ban, a keret pedig tele van olyan játékosokkal, akikkel a bajnoki címre is rá lehet hajtani. Végül Luciano Spalletti lett a szerencsés befutó.

Spalletti múltját ismerve nem meglepő, hogy hamar megtalálta az összhangot a kerettel, egyesek életük formájában játszottak az előző hónapokban. Kalidou Koulibaly (akit Spalletti a valaha volt legjobb játékosának nevezett, némi ellenérzést kiváltva az olaszokból és a Francesco Totti-fanokból) ismét a fénykorát idézi, Fabián Ruiz játékát élmény nézni, a középpálya motorjaként funkcionáló André Zambo Anguissa elképesztő igazolás volt, elöl pedig Victor Osimhen kezdte törleszteni az árát.

VINCENZO ITALIANO (FIORENTINA)

Az egyik leglátványosabb fejlődést a Fiorentina mutatta be, amelyet az előző három szezonból kétszer is meglegyintett a kiesés szele. A rendszerint biztos bennmaradást érő 40 pontos határt 2019-ben és 2021-ben is sikerült teljesíteniük, ezzel viszont a firenzeiek számítottak az olasz bajnokság legnagyobb alulteljesítőjének, a játékosállományukkal a nemzetközi szereplést is célba lehetett volna venni. Egy jobb edzővel például.

Először Gattusóval állapodott meg a klub vezetősége, ő azonban pár hét után szerződést bontott, így a tényleges munkát már Vincenzo Italiano kezdte meg, akit Olaszország egyik legígéretesebb edzőjeként tartanak számon. Tavaly a Speziát a csodával határos módon tükörsimán benntartotta (közben hazai pályán az ezüstérmes Milant is leiskolázták), a Fiorentinánál pedig újfent bizonyította, miért imádja őt az olasz sajtó.

Szervezettség terén össze sem lehet hasonlítani az idei csapatot az előző évek Fiorentinájával, ami az eredményeken is egyre inkább érződik. Mondhatnánk, hogy ez leginkább csak Dušan Vlahović ihletett formájának köszönhető, de a szerb támadó már az előző szezonban is futószalagon termelte a gólokat, mégsem tudta azt pontra váltani a Fiorentina.