"Gyerekekkel nem nyerhetsz semmit" - mondta a Liverpool egykori kitűnő középpályása, a '80-as évektől televíziós elemzőként dolgozó Alan Hansen a Match Of The Dayban, miután a Sir Alex Ferguson vezette Manchester United 1995-ben a Premier Leauge nyitómeccsén 3-1-re kikapott az Aston Villától. A szakértő tanulhatott volna a múltból: az '50-es és '60-as években éppen honfitársa, a United legendás skót menedzsere, Matt Busby vezette a Vörös Ördögöket BEK-győzelemre és számos bajnoki címre, elhozva ezzel a klub első aranykorát, mindezt úgy, hogy csupa saját nevelésű játékost és fiatalon leigazolt tehetséget épített a csapatba.
A '60-as végére azonban a Busby Bébik visszavonultak és az azt követő két évtized lehengerlő Liverpool-sikereket hozott. A Vörösök a bajnoki címek tekintetében elhúztak a riválistól (1990-re 18 cím állt a Liverpool, 7 az MU neve mellett), közben pedig négyszer annyi BEK-trófeát vittek a vitrinbe, mint addig a Vörös Ördögök. Sir Alex Ferguson 1986-os érkezésekor a United szurkolói 19 éve vártak a bajnoki címre, a legnagyobb rivális szárnyalása pedig csak fokozta az elvárásokat.
A legendás Busby 1945-ben az utánpótlás megreformálásával kezdte a munkát a Unitednél, és miután az ificsapat többször is megnyerte a frissen megalakuló FA Youth Cupot, a fiatal játékosokat beépítette a felnőtt-csapatba is. Később ez a gárda nyerte a manchesteriek bajnoki címeinek nagy részét, a klub első BEK-trófeáját, ráadásul három aranylabda is az Old Traffordra került. Fergusonnak hasonló céljai voltak, és hasonlóan kezdte meg a munkát. Először is hangot adott annak, hogy a klub utánpótlása nem túl veretes: az FA Youth Cupot utoljára 1964-ben nyerte meg a csapat. Ferguson a klubnál tartotta Eric Harrisont, az ificsapat edzőjét, de felhívta a figyelmét arra, hogy több első osztályú játékos kinevelésére lesz szükség. Harrison fejlődést ígért, cserébe arra kérte Fergusont, hogy segítsen bővíteni a klub játékosfelfedező hálózatát, hogy az ország tehetségeit már fiatalon megkereshessék. Az egyeszség megszületett. Az 1988/89-es szezonban Ferguson az 1986-os FA Youth Cup döntőjébe bejutó ificsapatból több játékost is beépített: innen került a csapatba Lee Martin, Tonny Gill és David Wilson is, valamint a klub akadémiájáról bekerült még Russel Beardsmore, Mark Robins és Deiniol Graham is. Ezek a fiatalok kapták meg először az angol lapoktól a Busby Bébikre hajazó Fergie-fiókák (Fergie's Fledglings) becenevet.
A United-szurkolók és sajtó egyaránt nagy lelkesedéssel várta, mint produkálnak a United fiataljai, de a sikerek - enyhén szólva is - elmaradtak. 1989-ben a bajnokságban - az előző szezon ezüstérméhez képest csalódást jelentő - tizenegyedik helyet kaparintották meg, egy ével később a tizenharmadik lett a csapat, így a szezon után egy időre még a termimus is feledésbe merült. Bár 1990-ben a United megnyerte az FA-kupát (amivel sokak szerint megmentették Fergusont a kirúgástól), az ifisták forradalma elmaradt, a legtöbb első hullámos Fergie-fióka eltűnt a színről. Úgy tűnt, hogy Ferguson nem lesz képes felnőni Busby örökségéhez, és a saját nevelésű fiatalokra épülő csapat csak vízió marad.
A Fergie-fiókák kifejezés a '90-es évek elején tért vissza, amikor egy újabb, a korábbinál sokkal tehetségesebb generáció bukkant fel a United háza táján. Egy olyan generáció, amely végül megalapozta, hogy a Vörös Ördögök két évtizeden keresztül uralják az angol bajnokságot, és hogy Sir Alex Ferguson a világ legsikeresebb menedzserévé váljon. A United utánpótlásképzésének legfényesebb ékköve az a Ryan Giggs volt, aki 1991-ben, 17 évesen debütált a felnőtt keretben. A walesi középpályásról Fergie akként nyilatkozott, hogy amikor először meglátta, a játékos úgy mozgott, mint egy cocker spániel, ami egy szélben lengedező papírfecnit kerget. "Mintha a lába sosem ért volna a földhöz" - tette hozzá a skót menedzser. Giggs annak az ificsapatnak volt a kapitánya, amely 1992-ben 28 év után ismét megnyerte az FA Youth Cupot, és amelyben olyan játékosok szerepeltek, mint Paul Scholes, Gary Neville, David Beckham és Nicky Butt. Egy évvel később a United újra döntőbe jutott, többek között annak a Phil Neville-nek a közreműködésével, aki a '90-es évek Fergie-fiókáinak a hatodik tagja volt. Ez a hat játékos jelentette az első kilenc Premier League-ből hétszer az első helyen végző Manchester United alapját, és ők voltak azok, akik 1995-ös Hansen-nyilatkozatra rácáfolva bizonyították, saját nevelésű tehetségekkel nemcsak az '50-es években, de a Premier League-érában is lehet címeket nyerni.
Gigg a '92/93-as szezonban negyvenszer lépett pályára, és miközben a Manchester United 26 év várakozás után ismét elnyerte a bajnoki címet, a walesi - tinédzser kora ellenére - a világ egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát. Pályára lépéséket tekintve Giggs máig a klubrekordere: az Old Traforrdon töltött 23 éve alatt 963-szor öltötte magára a vörös mezt, több mint 200 alkalomszor többször, mint a listán második Bobby Charlton. A következő években a többi Fergie-fióka is kiharcolta helyét a United kezdőjében. Gary Neville hat éven keresztül volt a United csapatkapitánya, és nyolc bajnoki címet szerzett, Scholes tizenegy, Beckham, Butt és Phil Neville pedig hat-hat alkalommal emelhette fel a PL-serleget. A Manchester United a Fergie-fiókák vezetésével tizenhárom bajnoki címet nyert 1992 és 2013 között, ezzel előbb utolérte, majd megelőzte az ősi rivális Liverpoolt.
Amellet, hogy a '90-es fiókái megalapozták a remek hazai és nemzetközi szereplést, a 2000-es években Ferguson folytatta a fiatalok beépítését, így került a csapatba John O'Shea, Darren Fletcher, Jonny Evans, Tom Cleverley és Danny Wellbeck is. Mivel a skót menedzser 2013-ban visszavonult, ők voltak az utolsó Fegie-fiókák.
Részlet Berei Dániel: Angóóól! című könyvéből
0 Megjegyzések