Ez az állítás azonban nem szolgáltatott tartós támaszt a Solskjaer melletti érveknek. Klopp a harmadik szezonjában Bajnokok Ligáját nyert a Liverpoollal, a bajnokságban pedig 97 ponttal zárt és csak egyetlen mérkőzést veszített el. Az MU a legutóbbi három Premier League-mérkőzésén két vereséget szenvedett. Azt a reményt, miszerint Solskjaer lesz az ember, akivel szintet lép a Manchester United, mindig is inkább a hit táplálta, mintsem az ésszerűség.
Ferguson eredményességére már korábban is volt bizonyíték: európai kupát nyert az Aberdeennel és összesen 10 kupát söpört be a csapatával, tehát megérdemelte a forrásokat, a bizalmat és az időt. Klopp kétszeres Bundesliga-győztes volt a Borussia Dortmundnál és még BL-döntőt is játszhatott a csapatával. Úgy érkezett meg a Liverpoolhoz, hogy Európa egyik legjobb edzőjeként tartották számon, semmi ok nem volt arra, hogy az általa kijelölt út eredményességében kételkedjenek.
Solskjaer nem rendelkezik ilyen önéletrajzzal, ezért az alkalmasságát sokkal meggyőzőbb érvekkel kell alátámasztania, csakhogy a sztárigazolásokkal tarkított nyár ellenére az MU már nyolc forduló alatt lemaradóban van a riválisoktól, így az idő egyre jobban sürgeti az edzőt. Ebben a türelemjátékban, a Klopp-pal való összehasonlításban megvan az a veszély, hogy a klub az idejét vesztegeti egy sehova nem vezető projektre, amennyiben kiderül: mégsem Solskjaer volt az emberük.
EBBEN AZ IDÉNYBEN A UNITED NÉGY MÉRKŐZÉST NYERT A PREMIER LEAGUE-BEN, DE CSAK AZ EGYIK SIKER SORÁN VOLT MEGGYŐZŐ A CSAPAT JÁTÉKA, A NYOLC FORDULÓ ALATT MEGSZERZETT 14 PONT PEDIG NEM ELÉG, HOGY TARTSÁK A LÉPÉST A TOPCSAPATOKKAL.
A középpálya hiányosságai feltűnőek, de alapvető problémák is vannak. Klopp alatt a kulcsigazolások egytől egyig javítottak a csapat teljesítményét, Solskjaer esetében viszont sokszor csak tovább bonyolították a helyzetet az új érkezők: Jadon Sanchónak nem megy a játék, Cristiano Ronaldóval pedig nem lett erősebb a kohézió. A norvégot leginkább ez választja el a többiektől: nincsen egy olyan kézzelfogható filozófiája, amely köré csapatot lehetne építeni.
Leginkább azok miatt tudnak mérkőzéseket nyerni, akik a pályán vannak, és nem pedig azért, ahogyan futballoznak. Klopp hamar megalapozta a letámadásra épülő rendszerét Liverpoolban, amit a nézők már akkor is láthattak, amikor egyénileg nem voltak elég erősek a játékosok, hogy győzelmekre váltsák a rendszeréből fakadó előnyöket. Amint megérkezett Mohamed Salah, Virgil van Dijk és Alisson, jöttek a trófeák is, mert ekkor már adottak voltak az alapok a sikerekhez.
Pep Guardiola az első idényében szintén hozzálátott, hogy a Manchester Cityből egy labdabirtoklásra építő csapatot építsen, és ugyan eleinte voltak nyilvánvaló hiányosságok, amint összeállt a védelem és volt ellenszer a kontrákra, teljessé vált a dominanciájuk. Thomas Tuchel egyből összerakta a 3-4-3-as játékrendszert, hogy a gyenge védelméről híres Chelsea-ből az egyik legmasszívabb csapatot rakja össze, és a sorozatban lehozott kapott gól nélküli meccsekkel BL-győzelemre vezette a londoniakat.
Mindegyik edzőnek volt egy alapgondolata, amit aztán fokozatosan építve emelt egyre és egyre magasabb szintre. Klopp maga is elismerte, hogy Van Dijk szerződtetése kulcsfontosságú volt a Liverpool előrelépéséhez. „Mindig megvolt az alapötletünk, de minél jobb játékosaid vannak, annál jobban is futballozol” – mondta. Solskjaer esetében azonban nem egyértelmű, hogy mi volna az az alapötlet, illetve, hogy mennyi időt kellene még kapnia.
Ez azért kényes kérdés, mert a Manchester United keretének erőssége korlátozza a lehetséges bukás mértékét is, a kivételes képességű játékosok kivételes dolgokat művelnek a pályán, ezt igazolta az Atalanta elleni kaotikus fordítás is. Ronaldo tovább fogja lövöldözni a gólokat, David de Gea változatlanul képes olyan védésekre, amikre mások nem, ám ettől függetlenül maradni fog a gyanú: ennél több is lenne a Manchester Unitedben.
A következő hat hét így vagy úgy, de eldöntheti a kérdést. Ahogyan arról Solskjaer is beszélt a Leicester elleni vereség után, az MU-nak tulajdonképpen szokásává vált, hogy akkor kezdi el hozni az eredményeket, amikor a helyzet kezd kilátástalannak tűnni. Látva a sorsolásukat, erre a képességre most nagy szüksége lenne a Manchesternek, a következő hetekben ugyanis csak a Watford elleni idegenbeli meccsen nem a big sixnek nevezett csapatokkal találkoznak.
Még ha ezt az időszakot le is hoznák három győzelemmel, akkor is kicsúszhatnának az első hatból, egy ilyen széria után pedig inkább az elődjével, José Mourinhóval lehetne párhuzamba állítani a norvég teljesítményét. A portugált ugyanis épp három éve, decemberben rúgták ki egy Liverpool elleni vereséget követően, amikor a Manchester United a hatodik helyen állt a tabellán, azóta pedig az elvárásoknak nőniük kellett, elvégre 300 millió fontot költött a klub a piacon.
„Cristiano Ronaldo, Jadon Sancho és Raphael Varane személyében világklasszis tehetségek érkeztek, amivel a nyomás is nő” – magyarázta Neville. „Amikor már három-négy éve dolgozol egy helyen, és ilyen játékosokat kapsz, akkor kupát kell nyerned.” Ezzel tisztában van Solskjaer is, bár ő azt is hozzátette: „idén vagy jövőre”, vagyis ő 2023 tavaszáig gondolkodik, mire Ronaldo betölti a 38-at, de Varane és Harry Maguire is 30 éves lesz.
Solskjaer víziójának ennél lényegesen korábban kellene testet öltenie, ám a nagy probléma épp az, hogy a három év elteltével sem tiszta, létezik-e egyáltalán az a vízió.
Fotó: Getty Images
0 Megjegyzések